Megboldogult tinédzser koromban olvastam előszőr Darren Shan-tól származó könyvet. Már akkor is nagy rajongással viseltettem a horror regények iránt – hiába féltem tőlük halálosan, valami mégis vonzott hozzájuk. Mint a jó csokoládéhoz, amiről nagyon jól tudod, hogy hizlal, rontja a fogaidat…na de annyira finom! Nos, pont ilyenek voltak a horrorkönyvek a tinédzser lelkemnek.
Éjjel, miközben mindenki aludt, az akkor még számomra tilos, könyvtárból kölcsönzött könyvvel a takaró alatt, zseblámpával kucorogva faltam a lapokat. Fogadjátok hát, egy régi motoros ajánlását Darren Shan Rémségek cirkusza című könyvsorozatához!
Mi ez a cirkusz?!
A Rémségek cirkusza egy álönéletrajz, melyben a szerzővel azonos nevű karakter, a kiskamasz Darren tizenkét könyvön átívelő fantasztikus utazása kezdetét veszi.
Az első könyvben megismerhetjük Darrent, a pókrajongó, iskolás kamaszfiút, és legjobb barátját, Steve Leonard-ot (alias Leopard!), akivel a sorsuk már azelőtt összefonódik, hogy azt mi, olvasók megsejthetnénk!
Egy nap egy minden gyereket rögtön lázba hozó iromány kerül hősünk osztályába – egy szórólap, melyen a kacskaringós francia felirat – Cirque Du Freak – azonnal felkelti az összes fiú érdeklődését.
A szórólapon a szörnyszülötteket bemutató rövid leírások szerepelnek, de Darren figyelmét leginkább egy Larten Crepsley nevű illető és „idomított pókja, Madame Octa” ragadja meg. Természetesen Steve addig győzködi társait, míg végül mind el akarnak menni a cirkuszba, de mivel csak két jegyet sikerül szerezniük az előadásra, a Végzet úgy intézi, hogy Steve és Darren legyen a két szerencsés (vagy szerencsétlen).
A cirkuszi látogatás végeztével Darren nem tud szabadulni a varázslatos, idomított pók emlékétől, és végzetes lépésre szánja el magát, amitől egyszerre mindannyiuk sorsa megpecsételődik. Darren csakhamar a sebhelyes vámpír oldalán találja magát, mint a segédje, miközben a családja halottnak hiszi… az új otthonát pedig egy szörnyszülöttekből álló cirkuszi társulatnál leli meg. Meredek, nem?
A könyvsorozatban rendre olyan dolgok bontakoztak ki, melyeket csak később, már felnőtt fejjel értettem meg igazán. Gyerekként állati menő volt olvasni Darren szédítő kalandjait – azonnal bele tudtam magam képzelni a bőrébe. Én is szívesen elmentem volna egy ilyen izgalmas cirkuszba – de ki az, aki nem? Hisz mindig a tiltott gyümölcs tűnik a legédesebbnek. Tudjátok, volt az a régi könyv az almával, meg kígyóval…
Panem et circenses
Habár a sorozat elsősorban kisiskolás korú olvasók számára íródott, Darren karakterfejlődése során számos örök érvényű igazsággal és erős erkölcsi tanítással találkozhatunk. Darren a többnyire mogorva útitársa, Mr. Crepsey társaságában megtett kalandos, kihívásokkal teli utazása során nehéz helyzetek tucatjain át szembesül a felnőttlét nehézségeivel. Bizalomról, hűségről, bajtársiasságról tanul, a vámpírklánra jellemző nemesség és önfeláldozás révén pedig ő maga is egyre közelebb kerül a vámpíreszmék megértéséhez.
Az események során olvashatunk arról, hogy Darrennek mennyire fontos a családja, főleg a kishúga, a mentora és barátja, Mr. Crepsley, és persze a legjobb barátja, Steve. Ezen érzések kimutatása számomra érdekes volt, hisz tudjuk, hogy a fiúkról általában köztudott, hogy kemények és nem érdekli őket senki és semmi… hát még az érzelmek.
Számomra tanulságos volt látni, hogy mégis vannak olyan fiúk, akiknek ezek igenis fontos értékek, még úgy is, ha ez kiskamaszként nem tudatosult bennem. Hasonló érzés volt ez, mint a Harry Potter olvasása közben; úgy érzem, ezek az alapvető értékek – a barátság, a bátorság és hogy az ember képes feláldozni önmagát azokért, akiket igazán szeret – ezeknek a történeteknek hála a mai napig rendkívül fontos szerepet töltenek be az életemben.
Az ifjúsági regény, amibe belefacsarodik a szívünk
Talán nem árulok el nagy titkot, hogy Darren Shan kétségkívül legerősebb írói eszköze a mentorkarakter felépítése. Amellett, hogy Shan nagymestere a szívbemarkoló jelenetek érzékletes leírásának – van itt egész fejezeten át húzódó gyerektemetés, legjobb barát által elkövetett árulás, és egy tucat közeli szereplő válogatott kegyetlenséggel kivitelezett halála -, a szereplők egymás iránt érzett szoros kötődése csak még tovább fokozza az egyes szituációk tragikumát. Elveszítünk egy magányos farkast? Ugyan már! Na de végignézni a szeretteink szenvedését, akik mindennél közelebb állnak a szívünkhöz… Ember legyen a talpán, aki nem trombitál el egy százas csomag zsepit két oldal között!
Darren (mármint a könyvbéli verzió) esetében Larten Crepsley, nem éppen zökkenőmentesen induló kapcsolatuk ellenére talán túlzás nélkül állítható, hogy apafigurává válik a főhős életében – és egyben a kis olvasók számára is, hisz valljuk be, ki ne könnyezte volna meg a (spoiler!) kilencedik rész szörnyű befejezését?!
A másik leghíresebb könyvsorozatában, a Démonvilágban szintén megjelenik az inkább apafigura szerű mentor-tanítvány szerep; méghozzá kétszer is, Grubbs – Dervish és Kernel – Beranabus párosában.
Legújabb sorozatában, az Archibald Lox-ban pedig pikáns kísérletet tesz ezzel a jól bevált, megszokott felállással, hisz a mentorszerepet ezúttal egy belevaló, talpraesett tinédzserlányra, Inezre osztja, aki vasmarokkal kalauzolja végig Archie-t a Sodrásban tett kalandjai során.
Ennyi év után érdekesnek tartom, hogy hiába ifjúsági regényekről beszélünk, amelyek gyerekeknek készültek, mégis, még felnőttként olvasva is találunk benne olyan mozzanatokat és helyzeteket, amikkel tudunk azonosulni, ezáltal érdekessé és szórakoztatóvá válva bármely korosztály számára.
Gyerekként egy kicsit felnőttnek, felnőttként pedig egy kicsit újra gyereknek érezheted magad, ha Darren Shant olvasol.
The show must go on!
A Rémségek cirkusza könyvből a kedvenc szereplőm egyértelműen Larten Crepsley lett, a főszereplő mellett természetesen.
Hint: Akit úgyszintén megfogott a morcos, ősöreg vámpír alakja, annak ajánlom a Crepsley regényeket melyeket Larten Crepsley regényes története néven találtok!
A könyvből egyébként film is készült, mely elég megosztó véleményt kapott a rajongóktól, de még reménykedhetünk, hogy valaki felkarolja a sorozatot, és meghódítja a képernyőket!
A kimondatlan kérdésre („na jó, de felnőtteknek szóló könyvei nincsenek?”) pedig a válasz: De, Darren az összes mániákusra gondolt, ne aggódjatok! 😀 A város trilógia például hamisítatlan Shan-élmény, szigorúan erős idegzetűeknek!
Az egyedülálló könyvei említés szintjén: Árnyak asszonya, Kojaszan és A vézna hóhér…idővel mind sorra kerül, persze csak ha Ti is úgy akarjátok.
Zárom soraimat, legyetek jók és olvassatok sokat!
Krempf Laura